- 3 kg narancs
- 3 db citrom
- 2 rúd vanília
- 1,5 kg kristálycukor
- 0,5 liter víz
- Mivel a narancslekvárba a gyümölcs héja is belekerül, így nagyon alaposan mossuk meg. Érdemes akár egy éjszakát is egészben áztatni a gyümölcsöt, majd másnap tiszta kefével gyorsan átsikálni.
- A gyümölcsök héját zöldséghámozóval vékonyan távolítsuk el, majd vágjuk gyufaszál vastagságúra.
- A narancs és a citrom belső, vékonyabb, fehér héját, és a fehér csutkarészt is távolítsuk el. Ha szeretjük a kicsit kesernyésebb ízt, akkor a narancs szinte áttetsző, hártyás bevonatát hagyjuk meg. Ha édesebb ízre vágyunk, akkor a belső hártyát is távolítsuk el, mert ez adja a keserű ízt. A narancsszeleteket egy pici bemetszéssel tulajdonképpen kifordítjuk a vékony hártyából.
- Majd a narancshúst kockára vágjuk és egy nagyobb lábasba rakjuk.
- Kilónként egy darab citrom frissítőbbé, pikánsabbá teszi a narancslekvár ízét, amit ugyanúgy készítünk elő, mint narancsot. Természetesen az előkészítés során keletkezett, felfogott levet is löttyintsük hozzá a gyümölcshúshoz.
- Következő lépésként a fél liter vízbe öntsünk bele fél kiló cukrot, adjuk hozzá a vékonyra szelt narancs- és citromhéjat, majd lassan, állandó keverés mellett forraljuk fel, aztán közepes lángon főzzük további 20 percig.
- Ezután beletesszük a maradék cukrot, a gyümölcshúst, a két vaníliarúd kikapart belsejét és jól össze keverjük, majd legalább 1,5 órát főzzük.
- A főzés alatt óvatosan – nehogy megégessük a szánkat – kóstolgassuk, így az íze már nem fog meglepetést okozni.
- Tesztelni már csak a lekvár állagát kell. Egy kávéscsészébe vagy kistányérba kanalazzunk kevés lekvárt, és tegyük be a hűtőbe. Ha 10 perc múlva enyhén zselésedik, akkor már jó. Ha hígnak találjuk, akkor főzzük még tovább egy kicsit.
- Még forrón befőttesüvegekbe töltjük, az üvegek tetejére celofánpapírt teszünk, majd a tetővel szorosan lezárjuk.
- Száraz dunsztban – azaz takarókba alaposan bebugyolálva legalább fél, de inkább egy napig hagyjuk magára.
- Ezután már csak szépen felsorakoztatjuk az üvegeket a kamra polcára, és természetesen a konyhapultra is kikészítünk egyet, nehogy már megfosszuk a látványtól magunkat és családtagjainkat.
